Kérdések és válaszok
Milyen álmaid és céljaid vannak jelenleg az életedben?
* Szeretném a férfi-női kapcsolódást egy sokkal magasabb szinten megélni. Megteremteni az egységet, amelyben kölcsönösen tiszteljük, megbecsüljük és szeretjük egymást. Amelyben önfeledten önmagam tudok lenni, korlátok nélkül. Merni őszintének lenni szorongás nélkül. Feltétel nélkül, elvárások nélkül szeretni a másikat. (Ez az utolsó kérdésnél össze is törik)
* Merni kiállni önmagamért és azért, amiben hiszek, BÁRKIVEL szemben.
* Olyan családot alapítani (ne hagyományos módon képzeljük el), ahol az alábbi értékeket képviseljük: elfogadás, feltétel nélküli szeretet, férfi-női minőség fontossága, szeretetben gazdag közeg, segítőkészség családtagok
Miért ezek az álmok és célok fontosak neked?
Ezeket érzem a legközelebb önmagamhoz. Úgy érzem, hogy az alábbi álmok és célok megvalósítása a küldetésem, aminek hatására sokkal jobb ember, nő válik belőlem, illetve ha ezeket az értékeket képviselem, az utókor számára egy sokkal élhetőbb világot teremthetek.
Mi tart vissza téged ezektől az álmoktól?
* A halogatásaim. A fejemben lévő gondolatok, amik szerint: „Nincs itt az ideje”, „Majd holnap”, „Majd ekkor meg akkor...” Többé nem hallgatok ezekre. Nincs majd! A majd jövő, ami képlékeny, vagy eljön vagy nem. MOST van! Itt és most kell megtennem az álmomhoz vezető apró lépéseket nem holnap, holnapután esetleg egy hónap múlva.
* Mindig azt hiszem, hogy a másik ember ugyanúgy figyel rám, mint ahogy én rá. Példa: Ha én felb@szom magam valamin, vagy valaki felidegesít, azt sosem töltöm ki a másik emberen (lehet az egy kollégám, főnököm, anyám, tök mindegy), inkább elvonulok. Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy az emberek nagy része nem olyan, mint én és a saját naivitásom és empátiám miatt a másik embert nem piszkálom, ha tudom, hogy rossz neki. Velem ki foglalkozik, amikor én sz@rul vagyok? Ugyanúgy meg/betalálnak… Úgyhogy a nógrádi szeretetszolgálat mától befejezte a jótékony tevékenységeit, hogy azt nézi, szegénynek rossz a kedve, inkább nem kötök bele én sem, pedig van vele problémám. Itt az ideje, hogy érvényesítsem végre a saját érdekeimet, és ne a másokét helyezzem mindig előtérbe, mert ezzel mindig megszívtam.
Sorold fel az 5-10 legfontosabb dolgot az életedben!
Barátság, szerelem, sport, hobbi, közösség(család és egyéb csoportok), tanulás (folyamatos érdeklődés az új dolgok iránt), egészség
Mennyi időt szánsz a felsorolt dolgokra az életedben? (1 – kevés, 10- rengeteg)
barátság – 5
szerelem- 9
sport- 8
hobbi – 6
közösség – 6
tanulás – 10
egészség - 9
Mi az, amit megtehetsz azért, hogy elégséges figyelmet és időt fordíthass a számodra fontos dolgok elérésére? Sorold fel őket és válassz ki közülük kettőt, amit holnaptól meg is teszel.
* Kevesebb tanulás, kevesebb agyalás, több mozgás! - Ez az egyik választott dolog.
* Több kreatív, teremtő munka
* Több időt fordítani a családra, közösségre
* Barátokkal közös progamokat szervezni. Meglátogatni Hannát, Anitával elmenni csavarogni.
* Visszavenni az olyan cikkek olvasásából, videók hallgatásából, amik elszakítanak a valóságtól. Hinni abban, hogy a jelenlegi tudásom elég és semmivel nem vagyok hülyébb vagy okosabb a másik embernél és a másik sem hülyébb vagy okosabb nálam. - Ez a másik választott dolog.
* Kevesebb film, telefon, sorozat, több természet, csend, mozgás
Jellemezd magad 3 szóval:
* kíváncsi
* humoros
* együtt érző
Hogyan változott a személyiséged gyerekkorod óta?
Sokat csúfoltak a suliban és apám is sokat kritizált, ezért felvettem egy álarcot, ami később megvédett a fájdalomtól. Amikor ráébredtem arra, hogy mindez nem én vagyok, nem találtam a helyem, ugyanis eléggé megszoktam és bele ivódott a mindennapjaimba az fajta viselkedés, amit az elmúlt 10-15 évben kitaláltam magamnak. (lázadó, nagypofájú, bunkó, érzékeny a kritikára) Néha nem tudom, ki vagyok igazából, mert a régi énem árnyékai folyamatosan visszatérnek, de hiába, nem tudok velük azonosulni. Egy férfi látta meg az igazi valómat, akivel még most az ismerkedő fázisban vagyunk (mármint magammal... tudom, tök olyan, mintha skizo lennék). Zavar, hogy ő lát engem, én meg nem mindig tudom pontosan meghatározni saját magam. Gyerekkorban legalább meg tudtam mondani pontosan, hogy milyen a személyiségem, ki vagyok én. Ma csak azt tudom, ki szeretnék lenni. Az is valami…
A személyiséged emlékeztet valamelyik szülődre? A feladatot kiterjesztheted a nagyszülőkre vagy bármely olyan felnőttre, aki gyermekkorodban hatással volt rád.
Apám nem igazán szerette a konfliktusokat, inkább lenyelte és elengedte a dolgokat. Szeretett sokat gondolkodni az élet nagy kérdésein és örömét lelte a saját keze által alkotott dolgokban. Maximalista, soha nem érte be kevesebbel és képest volt a saját boldogsága érdekében nehéz döntéseket meghozni. Büszke vagyok arra, hogy rá hasonlítok.
Milyen tulajdonságokat csodálsz leginkább magadban?
Csodálom a türelmemet és a kitartásomat. Elsőre nem ítélek el senkit és teljes bizalommal fordulok embertársaim iránt. Máshogy gondolkodom, mint a legtöbb ember és pozitív az életszemléletem.
Mi a legnagyobb gyengeséged? Ide felsorolhatsz minden olyan tevékenységet, területet, amiben nem vagy jó, vagy igyekszel elkerülni. Az életed minden területéről hozz példát.
* naivitás
* túlzott empátia
* önszabotálás
* konfliktuskerülés
* halogatás
* maximalizmus (ez inkább hátrány, mint előny)
* megfelelési kényszer
* szorongó (konfliktushelyzetben)
* drámázás (ohh, néha annyira színpadias tudok lenni)
* gyenge a történelemben
* felületes a dolgokban (nem veszem észre a részleteket)
* túlagyalás, túl élénk fantázia, fejben lakás (elméleteket gyártani mindenféle szituációkról,összefüggéseket keresni dolgokban)
* képtelen vagyok monoton munkát végezni (egy napot még kibírok)
* néha túlságosan kihajtom magam, mert sok tevékenységet végeztem egyszerre
Mik az erősségeid? Ide felsorolhatsz minden olyan tevékenységet, területet, amit szeretsz csinálni és jó vagy benne.
* Finomakat sütök-főzök.
* Lelkes, spontán és kreatív embernek vallom magam.
* Kedvelem az irodalmat és jó helyesíró vagyok.
* Szeretek mozogni, túrázni, futni, úszni.
* Remek kommunikáció képességem van, szeretek beszélgetni az emberekkel és meg is értem velük magamat. (kivéve, ha úgy érzem, hogy szorult helyzetben vagyok és az érzelmeimről kell beszélnem).
* Segítőkész vagyok, szívesen segítek másoknak. Megbízható vagyok, a barátaim bármikor számíthatnak rám, bármikor, bármiben.
* Humorommal képes vagyok az emberek arcára mosolyt csalni.
* Pazarul értek az iróniához és a szarkazmushoz, ami az őszinteségem egyik megnyilvánulása.
* Nagyon tudatos vagyok az egészségemre, a legkisebb testi bajból tudom, mire van szükségem.
* Jó nőnek és társnak tartom magam, aki képes megteremteni a férfi-női egységet.
* Nyitott vagyok arra, hogy új helyeket fedezzek fel. És elég bátor is, hogy ezt egyedül tegyem meg. Kíváncsi természetemből adódóan szeretek más országok kultúrájával, gasztronómiájával megismerkedni, ezért rengeteg utazással kapcsolatos cikket olvasok (A szakdolgozatomban anno egyes országok gasztronómiáját mutattam be). Jelenleg saját hazám megismerése, felfedezése vonz.
* Remek érzékem van a rendezvények szervezéséhez
* Az intuitív képességeim, a belső hangom, a megérzéseim eddig sosem hagytak cserben. Sokszor előre látok olyan dolgokat, amiket más még nem lát és ért.
* Nyitottságomnak és kíváncsiságomnak köszönhetően képes vagyok több szemszögből, széles látókörből látni a világot, az emberi kapcsolatokat, reakciókat, a világ történéseit, eseményeit.
Milyen dolgok ijesztenek meg?
* A világot csupán maroknyi ember irányítja és képesek uralmuk alá hajtani az egész emberiséget.
* Az emberek mennyire szemetek egymással, mennyire bizalmatlanok a másikkal szemben...
* Amikor szembesülök azzal, hogy kurvára nem olyan az életem, amilyennek anno elképzeltem és bitangul az arcomba tolja ezt minden nap. (disz iz dö fáking ríáleti) Ettől függetlenül nem panaszkodom, mert van tető a fejem fölött, melegben vagyok, ezen kívül még sok más dologért hálás vagyok. Azonban baromi ijesztő, hogy nem úgy működik pl a párkapcsolat, ahogy azt én elképzeltem. Mekkorát lehet pottyanni a csúcsról... Ott van pl Zé barátom. Zé 5 hét boldogság és mennyben járkálás után egyik pillanatról a másikra a földön találta magát. Ugyanezt majdnem én is elmondhatom magamról csak nekem egy kicsit több adatott meg ebből. Talán mi kergetünk illúziókat és a valóság pedig ez? Vajon minden ember ezt a felemelő érzést keresi? Ha igen, akkor miért nem vagyunk képesek ezt az állapotot megtartani? Az összes kapcsolatomban azon dolgoztam, hogy fennmaradjon ez az állapot, azonban úgy tűnik, óriási tévúton járok/jártam… Friss megélésem, hogy én ugyanannyi időt szakítok a másikra, a másik viszont ezt már annyira nem igényli. Sőt visszavett a figyelméből és kiváltotta belőlem azt, hogy biztos nem vagyok elég jó. Holott ez butaság. Egyszerűen csak az van, hogy nem tudom elfogadni, hogy átalakult a kapcsolat. Nem tudom már visszahozni azt, ami már „elmúlt”. Elmúltként hivatkozom arra, ami csak átalakult. Az ijesztő az, hogy nem tudom, hogy mivé alakult ez a kapcsolat. Ennyi lenne a párkapcsolat? Szerelmesek leszünk, amikor elmúlik, akkor civakodunk meg hót-biztosak-vagyunk abban, hogy a másik velünk marad, akármit csinálunk? Nem azt mondom, hogy minden csak öröm és derű, de én valahogy többet képzeltem bele…. Hát ezt nagyon beszoptam… Jobb később fölébredni és felvenni a fonalat, mint soha. Most már nem is olyan ijesztő ez a dolog, sokkal inkább valóságos. És ha már itt vagyok, és ennyire részletesen le mertem írni és be mertem ismerni magamnak, akkor folytatom. Az összes kapcsolatom ennél a résznél bukott meg és sosem tudtam az okát. Egy ideig még kínlódtam, küszködtem, hátha jobb lesz, aztán kiégve, szinte beleszarva az egészbe, éltem tovább, mintha nem is lennék párkapcsolatban. Az volt az oka, hogy nem tudtam elfogadni, hogy x idő (általában 2-2,5 év) után átalakul, nem voltam képes felvenni a mindennapok (monoton) ritmusát, mert azt hittem, hogy rám valami sokkal fantasztikusabb dolog vár… Várt is! Ó, de még mennyire! De meg kellett tanuljam felismerni, hogy ahogy minden, a párkapcsolat minősége is változik, rajtunk múlik, hogyan. Nem véletlenül nem ismertem fel idáig. Most azzal a férfivel vagyok, akivel lennem kell, mert ha nem így lenne, akkor ez a fel/beismerés nem történt volna meg és az ördögi kör pörgött volna tovább.
Logikusan vagy inkább intuitívan hozol döntéseket?
Az intuícióm sosem hagyott cserben.
Hogyan fejeznéd be a kérdést: Mi lenne más, ha…
* előbb születek 5 évvel
Milyen a te ideális szeretetkapcsolatod? Gondold végig milyen az a kapcsolat, amiben szeretve és biztonságban érzed magad. Igyekezz minél pontosabban leírni egy ilyen kapcsolatnak az ismérvét. Mik az alapértékek a kapcsolatban?Hogyan viszonyultok egymáshoz? Konfliktuskezelés módja? Szeretet kifejeződése?
A páromnak félelem, szégyenérzet és szorongás nélkül tudok beszélni az érzelmeimről. Kölcsönösen őszinték vagyunk egymáshoz, tiszteljük a másikat, elfogadjuk a másik tökéletlenségét és együtt nevetünk rajta. Ha elmondom a páromnak a véleményemet, azt ne támadásnak vegye, hanem tudja, hogy azért mondom, mert a legjobbat szeretném neki. Az alapértékek: őszinteség, kommunikáció, minőségi idő. Egymás legjobb barátai, lelkitársai és szövetségesei vagyunk, akik kéz a kézben, ha kell ketten mennek a világ ellen. Szeretetünket kifejezzük ölelésekkel, csókokkal, apró kedves gesztusokkal (csoki, elmosogatás), közös programokat szervezünk (mozi, séta). A konfliktusokat úgy kezeljük, hogy meghallgatjuk a másikat és megpróbáljuk a másik szemszögéből nézni a problémát.