📖 Könyvajánló 📖

Micimackó és a tao

Micimackó - ki gondolná! — igazi taoista bölcs. Nem kínai ugyan, nem is nagy tekintélyű Filozófus, csupán egy nyugodt, kiegyensúlyozott, megfontolt és szeretetre méltó Csekélyértelmű Medvebocs, aki sokkal többet tud a taoról, mint... ... a borongós hangulatú Füles ...vagy az örökösen kételkedő és félős Malacka... ... vagy a lóti-futi, folyton szervezkedő Nyuszi... ...vagy a nagyképű, fontoskodó Bagoly. Micimackó, aki látszólag semmit sem tud, tisztában van a Lényeggel. Micimackó nem csinál semmi különöset, csupán Van. És ez a taoista bölcsesség egyik legfontosabb alapelve. A szerző Micimackó segítségével elmagyarázza a taoizmust, és a taoizmus segítségével elmagyarázza a Micimackó szereplőit. Megtudhatjuk, mi a Micimackó Módszer, ki az a Dógomvan, mi az, hogy Sehová és Semmi, és milyen a Hejesírás..

Ez a könyv nagyon könnyen értelmezhető, a hétköznapi ember számára teljesen érthető. Micimackó megnyilvánulásain keresztül magyarázza el a taoizmus lényegét, amit elméleti szinten szinte mindenki tudna valósítani, de gyakorlatban már jóval nehezebb ezt kivitelezni. Saját magamon tapasztaltam, hogy nem tudok megállni, nem tudok nem tenni semmit, megengedni a dolgoknak, hogy csak úgy legyenek és ennek az az oka, hogy nem úgy nevelkedtem, hogy ezt megengedhessem magamnak. Azt gondolom, hogy nem véletlenül került a kezembe ez a könyv, és nem véletlenül kapcsolódik ehhez szorosan az alábbi linken megtekinthető hangoskönyv.

Eckhart Tolle : A most hatalma

 Gyakorlom a megengedést, az itt és mostban való jelenlétet, ami teljességet és örömöt hoz az életembe. (Néha elveszítem az egyensúlyt és hajlamos vagyok kibillenni, de a tudatosságnak és a figyelemnek köszönhetően mindig visszatérek ebbe a békés állapotba)

A viskó

Tartalom: Miután Mackenzie Allen Phillips legkisebb lányát, Missyt elrabolják, majd halottnak nyilvánítják, Mack levelet kap, amiről úgy véli, Isten küldte. A levélben arra kéri őt, hogy térjen vissza a viskóba, ahol lányát valószínűleg meggyilkolták. Hosszas gondolkodás után útnak indul és Missy elrablása óta először elmegy a viskóhoz, ahol olyan találkozásban lesz része, ami az egész életét örökre megváltoztatja.

Kevés olyan film van, ami megérinti a lelkem, ez az alkotás pont ilyen. A forgatókönyv író nem kímélte a főszereplőt, a legbrutálisabb csapással súlytotta, amit a néző gyomra is nehezen fogad be. Ha túljutunk a kezdeti sokkon egy olyan élményt ad a film, hogy szem nem marad szárazon. A párbeszédek zseniálisak, számomra teljesen reálisak voltak a kialakult helyzetben, annyira emberi és csodálatos, hogy sokszor tátott szájjal bambultam a képernyőt. Ez a film, ha beszippant, onnantól kezdve a nézőnek egy igazi spirituális élményben lesz része, megérthet valamit Istenről és arról, hogyan mozgatja a szálakat. 

Karácsonyi filmajánló

Múlt karácsony

Kate csengettyűs cipőben csetlik-botlik London-szerte és a saját rossz döntései között. Ő ugyanis egy egész évben nyitva tartó karácsonyi boltban dolgozik manóként – ez a munka szintén nem volt a legjobb döntés. Tom túl szép, hogy igaz legyen, amikor besétál az életébe, és elkezd átlátni a falakon, amelyeket Kate maga köré épített. Miközben London átalakul az év legcsodálatosabb időszakában, ennek a két fiatalnak csak nem akar összejönni semmi. Ám néha hagyni kell, hogy a hó ahogy esik, úgy puffanjon, néha a szívedre kell hallgatnod... és kell, hogy legyen hited.

Karácsonyi látogató

Bűbájkarkötő

Amikor az ékszertervező Holly (Ashley Greene) egy régi kabát zsebében talál egy szerencsekarkötőt, rögtön tudja, hogy az ékszer valakinek fontos és vissza akarja juttatni a gazdájához szentestéig. Véletlenül összefut Greggel, az oknyomozó riporterrel (Brendan Penny), és együtt megpróbálják felkutatni a tulajdonost. Miközben versenyt futnak az idővel, hogy visszajuttassák a karkötőt, kettejük közt szikrák pattannak ki

Alkalmi randevú Holiday

Két idegen megelégeli, hogy minden évben egyedül töltik az ünnepeket, ezért megállapodnak, hogy egy évig egymás kísérői lesznek, persze szigorúan plátói alapon...  

Holiday 

Két fiatal nő, két összetört szív. Iris reménytelenül szerelmes a kollégájába, akivel viszonyt folytat. Nem elég, hogy érzelmei viszonzatlanul maradnak, a férfi a karácsonyi bulin bejelenti, hogy eljegyezte az egyik kolléganőjüket. Eközben a munkamániás Amanda rájön, hogy a barátja megcsalja, ezért kiadja az útját. A két összetört szívű lány a világhálón akad egymásra. Miután kölcsönösen elsírják bánatukat, elhatározzák, hogy kipihenik megpróbáltatásaikat. Mivel az egyik Londonban, a másik pedig Los Angelesben él, kitalálják, hogy otthont cserélnek. A pasimentes vakáció azonban nem a tervek szerint alakul. 

A testvérpár, Kate és Teddy Pierce idén meg akarják lesni a Télapót - ám a csíny végül olyan kalandokba sodorja őket, amelyekről a legötbb gyerek még csak álmodni sem mert eddig. De ha a Karácsonyt meg kell menteni, akkor minden dolgos kézre szükség lesz.

Felhőatlasz

A bőgős rész

Jól vagy?

Mit jelent jól lenni? Sokan szeretnének jól lenni, de közben amikor jól vannak, nem élik meg a pillanatot, hiszen akkor is valami beárnyékolja a pillanatnyi boldogságot. Jól lenni annyit jelent, hogy békém van a világgal. Nem pörgök a kib@szott covidon, nem b@szom fel magam a munkában - ha igen, akkor is csak néhány pillanatig- , nem ostorozom magamat a múltbéli hibáim miatt. Béke van bennem. El tudom fogadni, hogy a változás állandó és tudok hozzá úgy alkalmazkodni, hogy jól legyek eközben.

„Ami jön, fogadom. Ami megy, engedem” Örlős Gábor

Ma azon gondolkodtam, hogy már kamaszkorban megtanultam alkalmazkodni a változáshoz és a változásnak a pozitív oldalát nézni. Szemléletes tapasztalat részemről ez a szüleim válásának megélése. Amikor már az 500. éjszaka ébredtem arra, hogy a szüleim morognak egymással, kíváncsiságból kiültem a lépcső tetejére. Akkor jöttem rá, és értettem meg, hogy azt a bizonyos meghitt, jópofa családi idillt, ami körülvett, miért éreztem hamisnak, illúziónak. Mert az is volt. 12-13 évesen megvolt a magamhoz való eszem, de egyébként is a gyerekek megérzik egy idő után, hogy a szüleik átb@sszák őket. Mindegy, én nem szóltam egy jó darabig, hogy tudok a napi szinten zajló éjszakai diskurzusukról. Mi tagadás nem lehetett nem észrevenni, mert anyám szinte azonnal átköltöztette apámat a vendégszobába. Aztán amikor bejelentették, hogy elválnak, nem is sírtam. Inkább egyfajta megkönnyebbülést éreztem, hogy végre megszűnik már ez a feszült légkör. Persze elcipeltek pszichológushoz, mert a suliban romlott az átlagom, ami nem azért volt, mert ők váltak, hanem mert az első szerelmi csalódásomon estem túl. (Itt azért mindenki önző a maga módján kicsit: Én azért, mert leszart@m, hogy a szüleim válnak, a szüleim meg azért, mert azt hiszik én miattuk vagyok kibukva.) Természetesen ebben az évben nem ez volt az első nagy változás, ez már csak a desszert volt az augusztusi költözés és a szeptemberi iskolaváltás mellé. Nekem 12 évesen olyan változásokkal kellett szinte egyszerre szembenéznem, ami egy gyengébb lelkületű kamaszt jó hosszú időre száműzet a pszichológushoz. (Ez betudható annak, hogy már kisgyerekként edződtem. Egyke voltam, sokat voltam egyedül, csúfoltak az általános suliban, egyszóval voltak már csontvázak a szekrényemben.) És nagyon hálás vagyok a szüleimnek így utólag, hogy gyerekként nem kíméltek, nem takarták el az igazságot a világról, hogy hagyták megtapasztalni kiskoromtól kezdve a rossz dolgokat is és nem lettem ettől rossz ember. Ha pátyolgattak volna és óvtak volna a „mocsoktól”, akkor most úgy érzem kurv@ nagy bajban lennék. Vagy lettem volna a fiatal felnőttkor küszöbén, amikor kikerülök a kis illuzórikus világomból a valóságba.

Azt nem tudom őszintén kijelenteni, hogy mindig jól voltam, mert voltak rosszabb (sőt egy nagyon rossz) időszakom is, de a túlélési ösztön mindig bennem volt. Amióta járok a közösségbe jobban értem a 20-25 éves énem működését, miért volt rohadt sötét minden, miért tettem azt, amit. Kerestem magamat, az utamat és ehhez bizony sokszor fájdalmas pofonokra, harcra és tapasztalatra volt szükség. Ezért fontos merni, akarni, tudni és tenni, ahogy ebben a dalban is elhangzik. Road – M.A.T.T.

A Camino óta érzem ezt a megnyugvást magamban és ezzel a békével el tudom fogadni a világ történéseit és már abszolút nem foglalkoztat sem a járvány, sem a politika. Most ezzel a békével (és legfőképpen a tapasztalataimmal) tudok segíteni másokon és a küldetésemnek érzem azt, hogy a közösségben segítsek az embereknek. Ha mással nem is, de egy kedves szóval vagy bármivel. Jól vagyok.

Az utolsó szerelmes levél

Trailer

Tartalom:  Egy újságírónő szerelmes levelekre bukkan az 1960-as évekből, és elindul felderíteni egy titkos kapcsolat rejtélyét. Jojo Moyes regénye alapján. (Azt hiszem a tartalom alapján a könyvet el kell olvasnom)

Mondanom sem kell, hogy vörösre bőgtem a szemeimet, körülbelül a film felétől. Annyira megható és életszagú az egész történet. Miközben néztem, hirtelen megvilágosultam, hogy a sors azért állítja ilyen nehézségek elé a párokat, mert nem tartottak még ugyanott. Ez esetben a férfi főszereplő volt az, aki előrébb járt, sokkal több tapasztalatot szterzett már az életben, mint szerelme. Végül, mikor már a hölgy is "megérkezett a szintre", találkoztak és szerelmük beteljesedett. Méltán mondhatnánk, hogy a romantikus filmek nagyrésze illúzió és csak egy hiú ábránd, de valójában az igaz szerelem tényleg ilyen. Önzetlen és feltétel nélküli. 

#nagyondurva

Ma hoztam egy filmet és egy könyvet is.

A film „szorosan” kapcsolódik a caminos élményemhez. Bár én nem toltam ennyire hardcore üzemmódban, azonban a film elején látható nehézségeket valahol át tudtam érezni. Nagyon megható és lebilincselő lelki fejlődést tapasztalhatunk meg a főszereplőnél, aki mesés tájakon gyalogol keresztül, sokszor dacolva az elemekkel és a fizikai fájdalmakkal. Mivel ez egy megtörtént esemény alapján készült film, így még inkább kötelező megnézni.

Cheryl (Reese Witherspoon) fiatal, mégis úgy érzi, mindent elveszített. Az élete összeomlóban van (és ő is mindent elkövetett, hogy tovább omoljon), de lát kiutat. Csak nagyon hosszút. Bár életében nem kirándult, egy hirtelen ötlettől vezérelve vándorútra indul. Több mint 1500 kilométert gyalogol az Egyesült Államok nyugati partvonalán. Átkel a Mojave sivatagon, megmássza a Sierra Nevadát, végiggyalogol Kalifornián és Oregonon, kibírja a havat és a forróságot. És legfőképpen: a magányt. Hosszú útja során persze sok emberrel találkozik, köt barátságokat és túlél néhány ijesztő kalandot: de az igazi társaságát a múltjából meríti. Menet közben a régi, elrontott élete szereplői kísértik.

„Minden az ember lelkiállapotán múlik, a szilárd elhatározáson, hogy mindentől függetlenül megy tovább. „

Trailer

A könyv, amit nem rég fejeztem be, az nem más lenne mint:

Eszméletlen átfogó írás, ami nem csak  a férfi működését mutatja be. Különböző élethelyzeteket ismertet fel, elemez, sőt pofátlan módon kioktat és a szemedbe vágja: Puhapöcs vagy! Csernus számomra hitelesen írta le az emberben munkálkodó gondolati és érzelmi összefüggéseket, nagyszerűen tárta fel az okokat, amihez nem kellett külön kinyitogatni az Értelmező Kéziszótárat. Hogy megerősített-e bizonyos kérdésekben? Határozottan. Íme a kedvenc részletem:

Camino Hungaro összefoglaló

Először is, kezdjük az alapokkal.

Mi is az az El Camino? → bővebb infó

Mi az az El Camino Hungaro → részletek

Az oklevél

1. nap: Normafa – Páty - Zsámbék: 31 km

Kilátás Normafáról

2. nap: Zsámbék – Vasztély - Tarján: 14 km

Előttem Vasztély

Vonatozás utáni városnézés

3. nap: Pannonhalma- Győrújbarát – Győr: 32 km

Pannonhalmi bencés apátság

Kilátás Győújbarát közelében

Ez egy út? - Az!

4. nap: Győr – Lébény: 27 km

Ilyen volt kb 20 kilométeren keresztül

Szent Jakab templom

Összesen: 104 km

Az El Caminoról idén januárban hallottam először. Sokat morfondíroztam azon, hogyan, hová és miként induljak útnak. Először megfogalmazódott bennem, hogy végigcsinálom a Francia utat, ami St. Jean Pied de Portból (Franciaország) indul és Santiago de Compostellában végződik, hossza 800 km. Teljesítése kb 30 napot vett volna igénybe. Éves szabadság, felkészültség és anyagiak híján lemondtam róla, a vírushelyzet okozta nehézkes utazásról nem is beszélve. Így kerestem egy alternatívát, és a választásom az El Camino Hungaro útvonalára esett. Még tavasz előtt elkezdtem olvasgatni a tapasztaltabb zarándokok beszámolóit: mit érdemes beszerezni, mire lesz szükség az út során...stb. és ennek alapján kezdtem meg a felkészülést. Vettem egy túrabakancsot, egy 30 literes túrazsákot és egy hálózsákot a Dechatlonban, azonban a hálózsák elfoglalta az összes helyet, így azt javaslom, hogy 40-50 literes zsákkal keljünk útra, ugyanis nem ajánlott a hálózsákot a táskán kívül elhelyezni. Én megfogadtam ezt a tanácsot és így inkább egy nagyobb és könnyebb(!) pokrócot csomagoltam, ugyanis ez azért kell, mert a zarándokszállásokon nem mindenhol adnak ágyneműt. Gondosan kellett ügyelnem a táska súlyára, mert napi 6-8 óra gyaloglás várt rám, ami táska nélkül is elég megterhelő feladat. Fokozottan ajánlott a technikai pólók és nadrágok beszerzése, hiszen nem csak a súlya könnyebb, de hamarabb is megszárad, ugyanis a nap végén mindig kimostam.

Az én felszerelésem:

• 3 póló, ebből kettő technikai, egy alvós
• 3 nadrág: 2 rövid nadrág, egy alvós és egy Nike futónadrág, egy hosszú futónadrág
• 3 bugyi
• 2 zokni
• 1 ultrakönnyű polár, gyorsanszáradó pulcsi (Shoxx) amit évekkel ezelőtt szereztem be egy turkálóban
• esővédő ruházat
• Pepcos 220x180-as pokróc, aminek súlya fele annyi volt, mint a hálózsák
• kis helyigényű törülköző
• túrabakancs (ezt erősen javalott az indulás előtt jól bejáratni), egy váltáscipő és egy papucs a zuhanyzáshoz (természetesen mind kis súlyú)
• Egészségügyi csomagom: sampon, golyósdezodor, fogkrém, fogkefe (ezek mind ilyen utazós kiszerelésben), naptej, szúnyogriasztó, ragtapasz (rengeteg ragtapasz), Betadine, kisolló, kés, szemöldőkcsipesz, napelemes powerbank (hatalmas szolgálatott tett), Supraderm kenőcs a rovarcsípésekre, Fastumos kenőcs az ízületi fájdalmakra
• wc papír (ezt előtte letekertem, hogy kevesebb helyet foglaljon)
• popsitörlő
• palack, kulacs a víznek

A zsákom súlya teli vízzel együtt 6,7 kg lett. (Természetesen ez a csomag tavasszal és ősszel nehezebb lett volna a melegebb cuccokkal)

Miért indultam útnak?

Az ember életében vannak olyan időszakok, amikor összejön minden, legszívesebben elmenekülne a világ végére. Nem voltam ezzel én sem másképp. Bevallom, én egy szakítás után vagyok és ez az út méltónak bizonyult a kapcsolat lezárásához és arra, hogy tiszta lappal, kitisztult fejjel újrakezdjem az életemet. Az utam során sok váratlan helyzettel kerültem szembe, amit meg kellett oldanom.

1.) Szembe kellett néznem a természet erejével: Első napon Budakeszi után az erdőben kilométereken keresztül harcoltam egy bögöllyel, a csatából én kerültem ki vesztesen, össze-vissza csipkedte a fejemet. Szintén az első napon (talán akkor volt a legmelegebb is, 38 fok) a tikkasztó hőségben, a legnagyobb melegben kellett átkelnem egy árnyék nélküli szakaszon. Az első nap után a zarándokszálláson sírva is fakadtam és komolyan elgondolkodtam azon, hogy feladom, pedig akkor még csak két vízhólyagom volt.

Ahol a házakat látjátok, oda kell eljutnom

Kitikkadva Zsámbék előtt

2.) Sosem tudtam, hogy hol fogom álomra hajtani a fejemet, egyedül csak az aznapi végállomás volt meg. Vagy még az sem. A második napom szemléletes példája volt ennek: Mány után teljesen megszűnt a térerőm reggel fél kilenc magasságában, így szállást sem tudtam intézni magamnak. Nem volt választásom, mennem kellett, akkor is, ha fájt a lábam. Nem viccelek, borzalmasan kétségbe voltam esve, de csak mentem, kietlen tájakon, derékig érő gazban, nem érdekelt semmi, csak az, hogy eljussak ahová kell. Végül hatalmas szerencsémre stoppal eljutottam Tarjánig, ahol nem tért vissza a térerőm, így a sportcsarnok mellett „csövezve” és Wi-Fit lopva beugrott egy őrült ötlet és megterveztem az utamat Pannonhalmáig: Tarjánból elbuszoztam Tatáig, ott felszálltam a Győrbe tartó vonatra. Az aznapi szállásomat valamikor délután fél kettő körül foglaltam le. Győrben átszálltam a Pannonhalmára tartó vonatra, majd bő 3 km-t gyalogolva megérkeztem a szállásomra.

Csövezés Tarján központjában

3.) Egyedüllét. Előfordult, hogy féltem. Főleg az első napon. Egyedül egy erdőben, a semmi közepén, idegen helyen, ahol a madár sem jár? Őrülten botor vagy vakmerően bátor dolog?

" I'm walk a lonely road..." - Budakeszi-Páty között ilyeneken kellett átmászni

Kezdetben én az előzőre gondoltam, aztán á második nap végén és a harmadik nap elején már élveztem a dolgot. Akármennyire is fájt a lábam, mosolyogtam, sokszor énekeltem. De előfordult, hogy sírtam és magamban beszéltem, legfőképpen biztattam magam, hogy megoldom a helyzeteket, bírni fogom és nincs miért aggódni, hisz magamra mindig számíthatok. Számomra az út egyfajta bizonyosságot adott affelől, hogy az önmagamba vetett hitem erős, és hozhat akármilyen nehézséget is az élet, meg fogok vele birkózni. Szerelmi csalódás? Válás? Gyász? Az az érzés, ami a Camino alatt feltört bennem, ezek szinte eltörpültek, hisz ott volt még a

4.) Fizikai fájdalom. Vízhólyagok, ízületi fájdalmak, csípések…. Ezek a kezdetben borzalmasak voltak, majd hozzászoktam, mert haladnom kellett. Emlékszem, hogy Écs és Győrújbarát között a figyelmemet az úton tartottam, néztem a fákat, hallgattam a madarakat, dúdoltam, beszéltem magamhoz. Bevallom a legjobban a zsák súlyától tartottam, de nem attól kellett volna, hanem a talpamon gyarapodó vízhólyagoktól, viszont a Betadine és a sebtapasz csodákat tett. Ménfőcsanak aszfaltján önkívületi állapotba estem, ugyanis ezt a talajt már nem igazán kedvelték a virgácsaim. Fájt a térdem, a bokám, a bal talpam is sokszor görcsbe ugrott, aztán eszembe jutott Thích Quảng Đức vietnámi mahájána buddhista szerzetes, aki Saigon egyik forgalmas kereszteződésében 1963. június 11-én élve felgyújtotta magát, ezzel a tettével a buddhistákat megfélemlítő dél-vietnámi Ngô Đình Diệm-rezsim ellen tiltakozott. Eszembe jutott a róla készült fénykép, hogy a fájdalmakat mosolyogva, transzba esve tűrte. Valahogy sikerült nekem is elérnem ezt az állapotot.

Mi kell a Camino teljesítéséhez?

• Egy kényelmes cipő – ezt magyaráznom sem kell
• Rengeteg akaraterő: Ez főleg ahhoz kell, hogy az ember le tudja győzni önmagát. Hátra tudja hagyni a kényelmet, a megszokást és az otthon nyújtotta biztonságot, a mókuskereket. Cserébe olyan lelki fejlődésen megy keresztül az ember, ami semmihez sem fogható. Út közben találkozhat az ember lecsupaszított, tehermentes önmagával, megérthet dolgokat, összefüggéseket, ami egy életre szóló útmutatást ad.
• Bátorság: Légy akár férfi akár nő, egyedül nekivágni egy ilyen fizikailag és lelkileg megterhelő útnak, az nem kis dolog.
• Kreativitás: Bizonyos helyzeteket nagyon gyorsan és nagyon hatékonyan kell megoldani.

• Alázat – azt hiszem, ehhez sem kell írnom semmit
• Spontaneitás: „Mindig lesz valahogy!” Az út során sosem terveztem, amikor elbizonytalanodtam ezt mondogattam magamnak: „Minden úgy lesz, ahogy lennie kell!” Az utolsó este pont ilyen spontán módon alakult. Miután megkaptam az oklevelemet buszra pattantam, elutaztam Győrbe. A vasútállomáson megvettem a jegyemet Budapestre, a vonatra várnom sem kellett, mert amint kisétáltam, már meg is érkezett. Megismerhettem egy nagyon kedves személyt is, aki tök ismeretlenül befogadott éjszakára és nem riasztotta el az ábrázatom, amikor találkoztunk a Keleti Pályaudvaron. Ettünk egy finom pizzát és este még sétáltunk egyet a városban, ahol megtaláltam az utamhoz szorosan kapcsolódó kőszobrot.
• Motiváció: Kellett néhány pofon az élettől, hogy elinduljak ezen az úton, és utólag hálás vagyok érte, hogy így alakult! Köszönöm! Úgy érzem az út által sokkal több lettem és egy olyan lelki fejlődésen mentem keresztül, ami életem végéig el fog kísérni.

Büszke vagyok arra, amit elértem! Buen Camino!

Dr. Csernus Imre: A kiút

Csernus Imre. Egy név, amiről nekem egyből az arrogáns paraszt szófordulat ugrik be. Mert valljuk be, tényleg az. Vagy csupán csak azért gondolom így, mert kendőzetlenül és roppant nyersen közli az igazságot? Valóban. Miután kiolvastam és becsuktam a könyvet, lehunytam a szemem és annyit suttogtam: „Köszönöm.” Számomra tényleg kiutat mutatott a saját poklomból. Vagy legalábbis kiindulópontot, honnan is kezdjem, mik az alapok.

Csernus a könyvben sok helyen kitér az Y generáció alapvető problémáira és arra, hogy miért is van annyi konfliktusa az X generációval. Az X generáció egyszerűen képtelen elfogadni, hogy az Y már egy kicsivel jobban/nyitottabban látja a világot, mint ők. De ez tényleg így van, csak arra gondolok, hogy mennyi konfliktusom adódik a földhözragadt negyven pluszosokkal, akik bele vannak ragadva a saját mintáik börtönébe. Ajánlanám a könyvet a kifogásgyárosoknak és a gyáváknak!

Filmajánló

Végállomás: szerelem

Távolból szeretlek - Cemal Süreya

Téged kereslek másokban. Miattad nem bízom már senkiben.Nem tudom betölteni azt az űrt. De be fogom. Kurvára így lesz, majd meglátod! Meglepően fordulatos és szép történet bontakozott ki a végére.

Filmajánló

Biztosan hallottál már az Eredet című filmről. A Tenet szintén a nagyszerű és zseniális Christopher Nolan rendezőtől származik.

Tartalom: Egy angol kémnek kellene megmentenie a Földet a rá leselkedő és pusztulással fenyegető katasztrófától. Ám a szuperügynöknek nemcsak az idegen hatalmak embereivel, hanem a legnagyobb ellenséggel, az Idővel is meg kell küzdenie.

Ez a sablonos leírás egy ZS kategóriájú filmet sejtethet. Viszont a Tenet minden, csak nem éppen sablonos. A cselekmény önmagában ennyi, ez tény, azonban az a zsenialitás, amivel Nolan ezt megspékelte, kigondolta és meg is valósította, na az nem egyszerű mutatvány. A film attól lesz nehéz és néhol kaotikus, hogy folyamatosan beépül az inverzió, amit egyszerű halandó logikánkkal képtelenség felfogni. A Tenetet nem lehet megérteni, hiszen elég csekélyke magyarázatot kapnunk a miértekre, sokkal inkább a nézőt gondolkodtatja el, amire csak néhány másodperc áll rendelkezésünkre. Szintén nem egy szórakozásra alkalmas, könnyed kis családi akciófilmről beszélünk, alapvető követelménye, hogy konyítsunk az időutazáshoz és ez a tudás ne merüljön ki a nagypapa-paradoxonnal és a Schrödinger macskájával (Na jó, talán az utóbbi már lehet belépő.). A képi világ az inverzió miatt zavarónak és értelmetlennek tűnik, aki viszont imád agyalni filmnézés közben, annak igazi gyöngyszemmé fog válni. Így vagyok vele én is. A Tenet ugyan nem körözi le nálam az Eredetet, viszont Nolan ezen alkotása messzemenőleg komplikáltabb, összetettebb és kevesebb magyarázattal szolgál, engem a hideg rázott és képzeletben a homlokomra csaptam egy-egy felismerés alkalmával.  8,5/10

Könyvajánló

Mark Manson: Egy kis remény egy elb*szott világban

Az egyik legarrogánsabb és legőszintébb könyv, amit életemben olvastam. Az író kertelés nélkül a pofámba vágta az igazságot arról, hogy milyen világban élünk, hogyan halad a modern világ – ahol egyébként szinte mindenkinek mindene megvan – a szakadék felé. De kanyarodjunk vissza a legelejére. Az első fejezetekben bevezet minket abba, hogyan is működik az ember. valójában Mi motiválja, amikor nehéz döntéseket hoz, hogyan befolyásolja az egyént az érzelmei egy-egy helyzetben, ami külső szemlélőként tök egyszerűnek tűnik. Érdekes és nagyon tanulságos volt számomra is.

A reményt néhol úgy emlegeti, mint egy belső mozgatórugó, azonban sokszor megtéveszti, félrevezeti az embert. Saját tapasztalásom, hogy ez valóban így van. A remény szubjektív szempontból sosem előnyös, mert önzővé tesz. Mert ugyebár minden embernek maga felé hajlik a keze és bármit megtennénk, hogy körülményeink, élethelyzetünk jobb legyen. Viszont, ha egy sokkal szebb és boldogabb világban reménykedünk, ahogy teszi ezt az író is a legvégén, egészen normális kapcsolódások alakulhatnának ki bolygónkon.

Összességében, nagyon nem bántam meg, hogy elolvastam és aki a kezébe veszi ezt a kötetet tanulhat belőle ezt-azt.

Sorozatajánló

Atiye ajándéka

Şengül Boybaş Dünyanın Uyanışı (A világ ébredése) című könyvéből készült török sorozat. A törökök többször is bebizonyították, hogy elég sok keresnivalójuk van a televíziózásban. A Tiltott szerelem – aminek alapja szintén egy könyvön nyugszik – a maga műfajában zseniális és a mai napig az egyik kedvenc sorozatommá nőtte ki magát, aminek főszereplője szintén Beren Saat.. Tavaly februárban végignéztem az első évadot, majd később a másodikat is. Most úgy döntöttem, ledarálom egyben.

Atiye Özgürsoynak látszólag tökéletes élete van, megvan mindene, festői karrierje felfelé ível. Képein rendszerint egy szimbólum szerepel, amit kislány kora óta megszállottan rajzol. Eközben Göbekli Tepében Erhan Kurtiz vezetésével egyre mélyebbre jutnak a barlangrendszerben, ahol megtalálják a kőbe vésve ugyanazt az ősi szimbólumot, amit Atiye is rajzol. A lelet nem marad sokáig titokban a nyilvánosság előtt, Atiyéhez is eljut a hír, aki válaszokat remélve elmegy a helyszínre. És ez az a pillanat, amikor a széria felveszi a vonalat és beengedést tekint a falak mögé.

Az Atiye ajándéka nem szenved hiányt rejtélyekben és misztikumokban, a cselekmény több szálon fut és finoman adagolja a szükséges információkat, nem tolakodó. A sorozat mondanivalója, a mögöttes tartalmakkal letaglózóan lenyűgöző. Nagyon sajnálatos, hogy a harmadik évaddal elkaszálták, gondolom azért, mert nem tett eleget a délutáni szieszta pihentető szórakoztatásának kritériumainak. Akik vonzódnak az ilyen stílusú sorozatokhoz, mint jó magam is, azokat bevonzza ez a hangulat, az atmoszféra.

A színészi teljesítmények nem kiemelkedően jók, de nem is mondanám nézhetetlenül pocséknak, valahol a kettő között lavírozik, súrolva néha egyik-másik határt. Rendkívül tetszett, hogy a sorozat által megismerkedhettünk Törökország természeti kincseivel, Kappadókiával, Göbekli Tepével, a Nemrut-heggyel stb… csodálatos felvételek, lenyűgöző tájak tárulnak a szemünk elé.

Összességében az Atiye ajándéka nem rossz sorozat, de nem is kiemelkedő.: 6/10

Egy melódia

Dark kritika

Trailer

Már abban is különleges ez a televeíziós sorozat, hogy nem amerikai, így nem követi a szokványos történetvezetést. A saját tapasztalatom a sorozattal kapcsolatban az, hogy jókor kezdtem el nézni és ezáltal nagyon sokat adott. Nagy rajongója vagyok az időutazós könyveknek, filmeknek, sorozatoknak. Nagy favoritom volt anno a 12 majom, ami hasonlóképpen egy apokalipszist akart elkerülni, azonban pont, hogy az időutazás létrejötte okozta a legnagyobb katasztrófát. A Dark jött, látott és győzött, ugyanis a háttérben meghúzódó spirituális szállal le vett a lábamról. Mivel nem elkaszált sorozatról beszélünk, így rendes, nem összecsapott, sebtiben összerakott lezárást kaptunk, hanem egy komplett, egész történetet.

A történetről röviden:

A fiktív német kisvárosból, Windenből gyerekek kezdenek eltűnni. A meginduló nyomozás hatására a felszínre kerülnek különféle titkok: haldokló párkapcsolatok, kettős életek, és sötét titkok a múltból. Mindezek a családokban már négy generációra visszamenőleg ott voltak. 

A történet 2019-ben kezdődik, de az időutazásnak köszönhetően 1986-ban és 1953-ban is játszódik. Ugyanis a főszereplő családok egyes tagjai felfedezik, hogy a városka határában álló, a Tiedemann-család által üzemeltetett atomerőmű alatt egy barlangrendszer húzódik, s ennek egy részében egy féregjárat van, amely lehetővé teszi az időutazást. Az első évad során a Kahnwald, a Nielsen, a Doppler és a Tiedemann családok körülötti titkok lepleződnek le, és az életük fenekestől felfordul, amikor nyilvánvalóvá válik számukra, hogy mind ők, mind őseik kihatással voltak és lesznek a városka történetére, tetteik alapján.

A második évadban, ahogy telik az idő, újabb években zajlik a cselekmény: 2020-ban, 1954-ben és 1987-ben. Alternatív sztoriszálak is bekerülnek, amelyek 1921-ben, illetve egy poszt-apokaliptikus 2053-ban játszódnak. Egyes családtagok, akik rég nem látták egymást, most újra összefutnak, illetve leleplezésre kerül egy szekta, a Sic Mundus, amely a háttérből mozgatja a szálakat és dönti el Winden lakóinak sorsát - miközben közelít az apokalipszis, melyben az egész város megsemmisül.

A harmadik évadban kiderül, hogy nemcsak az időutazás létezik, hanem van egy párhuzamos valóság is, ahol egy alternatív Windenben élnek az emberek, és ahol az apokalipszis bekövetkezte már csak napok kérdése. Újabb évként bukkan fel 1888, illetve az alternatív 2019 és 2052. A szereplők kétségbeesetten keresik a megoldást arra, hogyan vethetnének véget annak, hogy a két, párhuzamosan létező világ egy végtelen ciklusban folyamatosan létrehozza és megsemmisítse magát. (forrás)

A Dark kötelezi a nézőjét a gondolkodásra, abszurd módon szövevényes, komplex és egy perc nyugtot sem hagy. Aki az első két évadban elveszíti a fonalat, vagy nem érti a kauzalitást, az a 3. évad alatt el is vérzik. Az utolsó évadban már nem csak magával az időutazással és annak következményeivel foglalkozik, hanem a párhuzamos dimenziókkal is. Még plusz nehezítés, hogy a szereplőket észben kell tartani, ki hogyan nézett ki 1953-ban, 1986-ban, 2020-ban, 2053-ban. Valahol olvastam, hogy ez így összesen 60 karaktert takar, és mindannyiuknak köze van a másikhoz. „A múlt, a jelen és jövő nem lineáris, ez csak illúzió.” Tannhaus próbálta elmagyarázni az idősebb Jonasnak, hogy a múlt és a jelen hatással van a jövőre, ugyanakkor a jövő hatással van a múltra is és a jelenre is. Ezt rendkívül szemléletesen sikerült kivitelezni, hogyan kell ezt elképzelni, ennek eredménye az, hogy egy olyan családfát kaptunk, amitől a nézőnek szabályszerűen leesik az álla. A sorozat alapvető jellemzője, hogy bizonyos mondatok, párbeszédek folyton visszatértek, , hol az egyik szereplő szájából hangzik el, hol a másikéból, amivel sikerül a nézőben is deja vu-t ébreszteni.

„A kezdet a vég. A vég a kezdet.”

Miközben mindenki az eredetet kutatja, addig a főszereplők nem túl kellemes változásokon mennek keresztül. Kellemetlen volt azt tapasztalni, hogy nincs konkrét főgonosz, aki világuralomra akar törni, sokkal inkább azt éreztették velem, hogy ezek a szerencsétlen szereplők elszenvedői egy bonyolult ok-okozati összefüggésnek, amiben nem élhet az egyik, ha nem él a másik. A paradoxonokat rendkívüli módon oldották meg a készítők, és érthetően elmagyarázták, mi miért nem lehetséges (pl a nagypapa paradoxon elég sokszor felbukkan).

Zseniálisan boncolgatta a szabad akarat kérdését. Vajon tényleg mindannyian azt tesszük, amit akarunk? Lehet, hogy azt hisszük, hogy igen, de közben mindvégig egy dolog felé megyünk. A végzetünk felé. „Az élet egy labirintus. Van aki a haláláig bolyong, hogy megtalálja a kiutat. De csupán egyetlen ösvény van és az mélyebbre vezet a labirintusba” . „Minden fájdalom cselekvésre csábít. Formálja az akaratunkat.” Vajon, ha nem éljük meg azt a fájdalmat, akkor is abba az irányba haladnánk? Valószínűleg igen, mert mindez addig ismétli önmagát, ott lesz a hurok, a spirál, amíg be nem látjuk, hogy bármit teszünk a dolog ellen, megmásíthatatlan. Ez a való életben is így van. Mindaddig, amíg nem értettük meg a leckét, addig nem tudunk rajta változtatni. Végül Ádám és Éva (Jonas és Martha) is megértették, hogy mi miért történt és minek kell történnie, hogy a hurok megszűnjön.

„Amíg a csomó létezik a világainkban arra vagyunk kárhoztatva, hogy a kínt, amit érzünk és okozunk, mindegyre megújítsuk.”(Eva)

„Nincs különbség a két világ között. A dolgok talán nem úgy történnek vagy nem ugyanakkor, de megtörténnek. Ebben a csomóban senki nem kerülheti el a végzetét.” (Claudia)

„Te és én. Miattunk történik minden így. Újra és újra. Mert nem tudod elengedni azt, amit akarsz. És én sem tudom elengedni azt, amit akarok. Mi vagyunk a tévedés. A hiba a mátrixban” (Adam)

„Szerinted marad belőlünk valami? Vagy ezek vagyunk? Egy álom? Sosem léteztünk valójában.” (Martha)

„Tökéletes páros vagyunk! Ne higgy el mást!” (Jonas)

Lezárás fantasztikusra sikeredett, ugyanabban a hangulatban, ugyanazzal az óvatos ráeszméléssel, amit már megszokhattunk 3 évad alatt és bár nem láttuk a tényleges happy endet, én úgy gondolom, hogy végül Martha és Jonas egymáséi lettek az eredendő világban.

Visszatérő szimbólumok:

Ádám és Éva 

Ariadne fonala

"A szörnyű adótól - melyre Minós krétai király kötelezte - Aigeus király fia, a hős Théseus szabadította meg Athént. Arra kérte atyját, hogy vegyék be őt is a hét ifjú közé, akiket hét szűzzel együtt időről időre a Minótaurosnak kellett elküldeni; ő majd Pallas Athéné segítségével megöli az emberevő szörnyeteget. Az öreg Aigeus fájó szívvel bocsátotta el a veszedelmes útra gyermekét, ki csak késő öregsége napjaira tért vissza hozzá. Mert Théseus anyja, Aithra, troizéni királyleány volt, s míg Aigeus Athénben uralkodott, Aithra Troizénben nevelte fel gyermekét. Csak mikor már olyan erős lett Théseus, hogy atyja fegyvereit ki tudta emelni a föléjük hengergetett mérhetetlen súlyú szikla alól, akkor kereshette fel atyját Athénben. De még be sem teltek fia látásával Aigeus büszke apai szemei, mikor az agg király szerencsétlen sorsa és az ifjú hős fékezhetetlen bátorsága megint kiragadta ölelő karjai közül Théseust. Ősz hajára földet és homokot hintett Aigeus, mert ki tudja, látja-e még valaha fiát; fekete vitorlát húzatott a hajóra, és meghagyta Théseusnak, hogy ha sikerrel jár s megölve a Minótaurost, épségben hazatér halálra ítélt társaival, cserélje fehérre a fekete vásznat. A könnyű hajó és a szelíd szelek elvitték Théseust a dicső Minós büszke székvárosába. Meglátta az athéni hőst a krétai királyleány, a szép Ariadné, kit illatos ágya anyja lágy karjai között óvott eddig, mint az Eurótas habjai a mirtust, vagy ahogyan a tavaszi szellő sarjasztja a tarka virágzást. El sem mozdította vágyódó szemeit az ifjúról a királyleány, amíg egész testét át nem járta a szerelem, s Erós lángja el nem hatolt a velőkig. Erós, ki gondokkal keveri az emberek örömeit, és Aphrodité, aki úrnő a szerelem és a tenger habjai felett, milyen hullámokon dobálták a szerelmes leányt, míg a szőke idegen után sóhajtozott! Mennyi aggodalom töltötte el bágyadó szívét, hogyan sápadt sárgábbra, mint a fényes arany, mikor Théseus jelentkezett a királynál, hogy megbirkózzék a szörnyeteggel, vagy a halált vagy a dicsőséget várva.Titkon megegyezett Ariadné az idegennel és egy gombolyag fonalat adott neki. Mert a Minótauros számára Daidalos labirintust épített, hatalmas barlangot, melyben zegzugos folyosók vezettek és ezek közt az is eltévedt volna, akit esetleg megkímél a szörnyeteg. De Théseus Ariadné fonalát gombolyította, s mikor Pallas Athéné segítségével megölte a Minótaurost, a fonal mentén szépen megtalálta a kijáratot is a labirintusból. Akkor aztán megmentett társaival hazahajózhatott Athénbe és vitte magával a krétai királyleányt, kinek megígérte, hogy segítségéért feleségül fogja venni. Meg aztán Ariadnénak nem is lett volna maradása Krétában, ha Minós megtudja, hogy saját leánya segítette az idegeneket." (itt tovább olvashatsz)

Triquetra és a "Sic mundus creatus est"

A triquetráról továbbiakban itt: https://divany.hu/spirit/kis-szimbolumhatarozo-a-triquetra/

A sorozat vonatkozásában azt akarja szimbolizálni, hogy a meglévő két világot összeköti egy harmadik, eredendő világ, ahol az időhurok nem jön létre.

Sic mundus creatus est jelentéséről bővebben itt: http://www.tarrdaniel.com/documents/Hermetika/tabula_smaragdina.html

Az intro dalszövege

https://www.magyar-dalszoveg.hu/lyrics/apparat-goodbye-the-devil-s-walk

Összességében számomra egy igazi kuriózum volt a Dark a maga beteges cselekményével, rendkívül filozofikus vonatkozásában. Aki csupán csak szórakozásból akarja megnézni, annak egy hatalmas csalódás lesz.